A kézilabdás lányok után kosaras lányaink is a németekkel kerültek össze a végső párharcban, csak itt nem VB és Olimpia a tét, hanem egyelőre még csak az EB.

Persze a Kapitány, már nyilatkozik bátran, hogy, "ha megkapjuk a rendezést a 201X-es EB-re akkor aztán semmi nem állít meg minket, esélyesek leszünk VB-re, Olimpiára".

Szerintem próbáljuk meg előbb az első lépcsőt (EB) önerőből meglépni, a pályán elérni, hogy odaérjünk, és utána majd beszélhetünk a következő lépcsőről... De amíg EB-re is csak úgy tudunk kijutni (vagy álmodni róla), hogy mi rendezünk, így kicsit labdarúgó szaga van a dolognak... (ők is pályáztak rengetegszer, csak hogy végre kijussanak..., és aztán senki se állítsa meg őket, csak hát ki kell valahogy jutni...)

Első körben most és nem pár év múlva kell bizonyítani (építjük a jövő csapatát címszóval...). Tegnap kellett volna diadalmaskodni a németek ellen, megmutatva, hogy igenis mi VB-re és Olimpiára törünk.

A tegnapi meccs ugyan csak online volt követhető, de nagyon jó volt arra, hogy a kommentekből leszűrjük a tanulságokat, ugyanis a mérkőzés alatt a kommentek legalább 90%-a magyar volt (szerintem, és csak kb, mert nem számoltam), ami szerintem nagy öröm, hiszen ennyi embert érdekel a válogatott sorsa, nem is beszélve azokról az elszántakról, akik ki is utaztak. Minden elismerésem érte.

De, amikor nem megy a csapatnak, akkor a legtöbb komment azzal foglalkozott, hogy hova tűnt 10-15 vagy 20 másodperc a statisztikából, biztos csalnak a bírók, mert hát a fault arány... Pedig nem is láttuk a meccset (képben). Vagy a rosszabb periódusban olyan is "elhangzott", hogy "a FIBA biztos nem minket akar kint látni". Megint ellenségeket, bűnbakokat keresünk, ahelyett hogy kicsit körbenéznénk:

- Van egy pénzért vásárolt kapitányunk (a story lerágott csont, de a kinevezése körüli történéseket nehezen tudja lemosni, azt csak eredményekkel lehetne...)

- Megint nyilatkozgatunk össze-vissza a jövőről, kábítjuk a népet, hogy mi lesz X év múlva ha... (hogy ha az a "ha" nem lenne ott...", ugyanazt a kommunikációs hibát elkövetjük most is, mint anno Rátgéberék, hogy ígértek fűt-fát: "ez a válogatott mindenre képes". Képes is volt, csak sajnos negatív irányban és nullás győzelmi mutatóval az EB első etapja után utazhattak is haza. Amit elfelejt mindenki, az az, hogy már a kijutásuk is bravúr is volt. Csak éppen utána meghülyült mindenki és elkezdtünk ígérgetni, mint a parlamenti választások előtt, és ahogy az választások után lenni szokott.... az ígéretekből semmi nem valósult meg, szépen kipotyogtunk. Így lett csalódott mindenki. Pedig ha pl. azt mondták volna anno: "Nagyon nagy eredmény, hogy kijutottunk. A folytatásban sem mi vagyunk az esélyesek, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, felszántjuk a pályát minden egyes pontért küzdeni fogunk." más lett volna a leányzó fekvése...

- De ugye okos ember más hibájából tanul, a buta pedig a sajátjából sem..., ismét ígérünk Olimpiát, VB-t.... persze, értem én, hogy így könnyebb most pénzt pumpolni, de vegyük már észre, hogy hány éve ígérjük, hogy mi Olimpiára készülünk... és végül az EB-re sem jutunk ki.

Kívánom, hogy kosarasaink ne kövessék kézilabdás lányainkat, akik szintén egy ledolgozható hátránnyal, bizakodva tértek haza Németországból, aztán mégis kiesés lett a vége.

Kívánom, hogy kellő alázattal, és nem elbizakodottsággal lépjünk pályára szerdán a visszavágón és akkor lehet esélyünk.

Remélem teltház lesz Sopronban, és a soprtoniak (és a többiek) megmutatják, hogy lehet nagy hangulattal belehajszolni a lányokat a győzelembe, és a továbbjutásba.

Hajrá Magyarok! Hajrá Kosárlabda.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.